Dinnyés József 
Ezek mi vagyunk
Dinnyés József dalai
Mikor a fű zöld színű lesz, zöld marad. 
Amikor az ősz beköszönt, elszárad, de eljön a tavasz. 
Mikor az ég kék színű lesz, stoppra fel! 
 Ha a felhők beborítják, nem érdekel. Ezek mi vagyunk. 
 Ha az utcán összefutunk vigyorgunk, 
 egymástól a problémákat nem látjuk: ezek mi vagyunk. 
 Lépten-nyomon igazodni szeretnénk, 
 lefizetnénk egymás lelkét, ha tehetnénk: ezek mi vagyunk! 
      Kiharcolta korosztályunk az állami nadrágot, 
      az állami hosszú hajat, a hivatásos lázadást, 
      a hivatásos rakkendrollt, 
      s az álmokat mind, mind, mind, mind eladta! 
 Mindent, ami ellen, s ami miatt harcoltunk, 
 mindenkit a látszatért, a kényelemért eladtunk: ezek mi vagyunk. 
      De hol van az országút szélére rugdosott nemzedék? 

 Már nem születnek szerelemből gyerekek, 
 Bérlakásért ölelkezünk, így megy ez, ezek mi vagyunk. 
 Félrerakott utak, könyvek, színházjegy, 
 néhány szoba, ágyrajárás, albérlet, ezek mi vagyunk. 
 Tizenéves panaszunk elvakartuk, 
 külsőséggel, közönnyel eltakartuk, ezek mi vagyunk. 
 Moralitás, álszemérem, hazugság, 
 illeszkedés minden résre: na ugorj már! Ezek mi vagyunk. 
      Kiharcolta korosztályunk az állami könyveket, 
      az állami álmokat, a hivatásos hivatást, 
      a hivatásos nosztalgiát, 
      s az álmokat mind, mind, mind, mind eladta! 
 Nem váltottuk meg a világot egy percre sem, 
 nem váltottuk meg önmagunkat sohasem, ezek mi vagyunk. 
      De hol van az országút szélére rugdosott nemzedék? 

 Sírok földre borulva a szégyentől, 
 velem zokog Bob Dylan, Kerouac, Salinger: ezek mi vagyunk. 
 Mikor a fű zöld színű lesz, zöld marad, 
 amikor az ősz beköszönt, elszárad, de eljön a tavasz! 
      De hol vagy egy elveszett nemzedék porlepte lábnyoma?